Jonezetta – Popularity

lec gó tu dö party ó je.

Még számomra is rejtély, miért nem írtam megjelenésekor a Popularity-ről, pedig az első hangtól a szívembe lopta magát a mississipi négyes debütnagylemeze. Nem valami friss az album (2006-os), de ha esetleg valakinek kimaradt volna, annak remélem meghozza ez az ismertető a kedvét 2006 legnagyobb bulilemezéhez. Ez ugyanis kéremszépen olyan zene, ami működésbe hozza a testet, kezeket, lábakat, járóbotokat, tolószékeket. Itt van ez a négy srác, írtak egy ragadós dance-popos indie lemezt, azt’ mégse ismeri őket szinte senki, még a túlparton se (egy erős túlzással), pedig az ilyesmi bandák szoktak lenni a tinilányok bálványai. Lehet a kövér, trollszerű basszer, vagy a szakállas, szúrós szemű énekes nem jön be túlságosan nekik, sajnos ezt is el tudom képzelni. Négy babaarcú, kjút emóboj ilyen zenével már az MTV Hitsen alázná a feketeszemű, mangafrizurás trúarcokat. Hát nekik ez jutott, azonban ha kevesen is vannak a rajongóik, legalább stabilan mögöttük állnak. A banda (és a lemez) történetéhez egyébként hozzátartozik, hogy 2005 végén Timothy Jordan gitáros/szintis bandatag öngyilkosságot követett el, ez az album pedig neki állít emléket (akárcsak az As Cities Burn – Timothy című dala).

Rengeteg elektronikát használnak a zenébe, néha többet ad a dalhoz egy-egy effekt, mint a gitárok összesen. Itt van pl. a Man In 3k Suit, amit egy házibuliban benyomva tuti sikert aratunk (hacsak nem teknő-fanokkal van tele az a buli, és úgy nyomják le a torkunkon ezt a “szemetet”, hogy egy ideig nem leszünk a partyk meghatározó embere). Vagy a Get Ready (Hot Machete) is aminek a klipjében is egyértelmű az utalás, hova való ez a zene. Táncolható dallamok minden számban, és bár igazán nagy sláger nem túl sok van rajta (az első négy-öt dal), mégis végighallgattatja magát. Mind a négyük profin hozza a dolgát, de nekem a basszer munkája tette fel az i-re a pontot, egyfajta második gitáros szerepét tölti be a bandában, ritkán hallok ennyire fülbemászó/dúdolható(!) basszustémákat. A dalszövegeik változatosak, nem veszik túl komolyan magukat, vannak elgondolkodtató (Burn It Down), szomorkásabb (The City We Live In) és “TútAndNél-es”, pozitív életszemléletű (Get Ready) dalaik is.

Legnagyobb örömömre készülőben a legújabb lemez, amit még a nyár folyamán a kezünkbe vehetünk a srácok ígérete szerint, melyen már két gitáros lesz hallható. Nem mondom, hogy mindenkinek az ínyére való lett ez az album, talán még divat(os)-nak is hívhatnám, de bejött. Nem vált világot, de több rajongót érdemelnének, mint amennyi jelenleg van. Sokat nem tudok már hozzáfűzni, nézze meg mindenki a klipet, döntse el, hogy tetszik-e vagy sem, mindenesetre érdemes egy esélyt adni a Jonezettának. “Lights out in the disco, come meet me out on the dance floor.”

Pont: 8.9/10

3 hozzászólás

Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI