Süllyesztő? Dehogy.
Próbálok lépést tartani, és amilyen gyorsan csak lehet írni az engem érintő lemezekről, de akkora dömping van, hogy nem kell meglepődni, ha csak kisebb csúszásokkal sikerül írni róluk. Na jó, mondjuk a Means új lemeze épphogy csak kihűlt, úgyhogy vágjunk is bele. Szóval a dallamos (haúteccik melodic) hardcore-ban utazó banda 2000-ben alakult, akkor még Means 2 An End névvel, amiből később simán csak Means lett. Az első EP-jüket még nem volt szerencsém hallani, azonban a 2004-es In Red Grace-től egy folyamatos fejlődésnek lehettünk fültanúi. A várva várt harmadik nagylemez beharangozása nem volt a legszerencsésebb, mert a Myspace-en hallható ordenáré hangzású demó megijesztett, attól féltem, hogy a jó dalokat gagyi hangzással fogják elrontani.
Persze csúnya is lenne, ha egy Facedown lemez gagyin szólna, erről szó sincs, de azért a Sending You Strength-nek letisztultabb hangzása volt. Talán egy kicsit megtörni látom azt a folyamatos fejlődést, amit az ismertető elején említettem, de lehet csak túl sokat vártam a tavalyi lemez után, ami eléggé elkapott anno. Kicsit hiányoznak is a SYS-re jellemző cines beütések a dalok elején, ami kb. semmit nem ront az élvezeti értéken, de nekem különösen tetszettek ott. Az egyre többet megjelenő tiszta vokáltémák, és a hardcore-os riffekre érkező dallamos gitárok szintúgy benneragadnak az emberben, a személyes kedvencem, a Breaking In pedig iszonyatos nagy dal lett, talán az egyik legjobb Means szám, amit eddig hallottam. Az üvöltés egy fokkal gyengébb lett, kicsit izzadtságszagúnak mondanám, valószínű tagcsere volt ezen a poszton, sajnos nem találtam erre vontakozó információt. Bevállaltak egy akusztikus dalt is egyébként, ami nekem nagyon bejött, ezen is rendesen kiütközik dalírói tehetségük.
Tehát egy kicsit gyengébbnek érzem, mint mondjuk a tavalyi lemezt, vagy a 2005-ös csoda EP-t (pedig csak 4 dal!), de így is nagyon belopta magát a szívembe a To Keep Me From Sinking, 8 év után is vannak ragyogó ötleteik, amik az egyszeri keményzenéért rajongó ember lelkét megmelengetik. Friss, finom, úgyhogy ajánlott.
Pont: 8,5/10
Klip a tavalyi lemezről (“Connected”)
4 hozzászólás
Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI
Szólj hozzá
engem a tavalyi album nem igazán tudott elkapni, de ez az új már egy hallgatás után nagyon tetszik, az énektémák nagyon királyak lettek, csak az üvöltés az ami elég gyenge szerintem, de egy idő hozzászokik az ember
Na meghallgattam. Hát, ha nem lenne ilyen gagyi az üvöltés érne is vmit de sztem ez így nagyon gáz…
Nagyon jó lemez, mint az összes Means. Az üvöltéssel meg szvsz semmi gond nincs, bár eddig nem egészen ilyen volt. “ha nem lenne ilyen gagyi az üvöltés érne is vmit” – aki ilyet mond, annak halvány fingja nincs, hogy mi az a dallamos hardcore, és hogy zeneileg mekkora különbség van ez és mondjuk egy tucatmetalcore csoda között. Ja, és a 2005-ös EP tényleg e legzseniálisabb anyaguk.
:D lehet h fingom sincs mi is igazándiból a dallamos hardcore, de hogy megmondjam őszintén igazándiból nem is érdekel, sose azért hallgattam zenét h tudjam mi mi, hanem azért h élvezzem ;) amugy a Sending You Strenght az egy nagyon jó kis lemez, sokszor meghallgattam, de ahhoz képest ez sztem visszaesés, nem tetszik, az énekkel az élen, (na nem a tiszta énekre gondolok, azt nagyon jól elvan találva, viszont ezt az erőlködést én spec nem bírom egy lemezen keresztül) ennyi a helyzet, és ez csak egy vélemény, attól még neked tetszhet ;) béke