Átvette hallójárataim felett az irányítást…
Általában a 7 Angels 7 Plagues utódzenekaraként emlegetett Misery Signals véleményem szerint a Shai Hulud és a Poison The Well mellett napjainkban az egyik legnagyobb hatású dallamos hardcore-metalcore brigád. Igazi sikerüket a 2006-ban megjelent Mirrors hozta meg, melyen már az új énekes Karl Shuback üvöltötte ki magából gondolatait. A vokalista váltás szembetűnő változást nem hozott a zenében, talán kicsit metálosabb és elszállósabb lett.
Már az első 2-3 dal után arra a következtetésre jutottam, hogy az első lemez haragját a Mirrors lebegésével ötvözik a srácok olyan tökéletességgel, amilyennel csak lehetséges. Karl hangján is észrevenni valami változást, hogy rossz vagy jó irányba fejlődött, azt mindenki döntse el ízlése szerint, engem nem zavar, de jobb volt az előző albumon hallgatni őt. Olyan volt, mintha egy mamutcsorda haladt volna át rajtam, most is erőteljes, de az más volt. Tiszta ének is több akad, mint korábban. Igazából nem lenne baj, de kicsit kiforrottabbak lehetnének azok a fránya dallamok, valahogy nem ül rá a hangszálaimra, képtelen vagyok én is dalolni vagy legalább dúdolni őket. De ennyi negatív(nak tűnő) kritika után inkább dicséretet érdemel a zenekar. Nem tértek le tehát az útról, nincsenek sikerhajhász dalok, se végtelenségig húzott sablonos breakdownok, csak a fülbemászó gitárdallamok és az igazi őserő vagy, hogy ideillő legyen: the weight of the world. Első hallgatás után kicsit megijedtem, hogy nem találok fogást a lemezen, de később a Nothing-Weight of The World-Parallels triumvirátus kedvenccé vált. A Controller tehát minden nagyon apró hibája ellenére jó, remek, lehengerlő.
Szerintem a Shai Hulud mellé bűntudat nélkül felülhetnek a trónra, egyértelműen a stílus legjobbjaivá váltak ezzel a lemezükkel. Nem mintha eddig nem tettek volna le eleget az asztalra, de benne volt a pakliban, hogy beadják a derekukat a mai divatnak. Hál’ Istennek nem, minden tökéletes. Az év lemeze (ez is…)!
7 hozzászólás
Hozzászólások RSS TrackBack Identifier URI
Szólj hozzá
Nekem is bejön, az üvöltés meg nekem jobban tetszik, mint a Mirrors-on (az Of Malice-nál már nem). Of Malice… > Controller > Mirrors nálam a sorrend.
A számból vetted ki a szót Dani!
Nuskull-on már ömlengtem az albumról, szóval most kihagyom ezt a részt. Eddig tutibiztos év albuma, még esetleg az új Underoath vagy az új Haste the Day verhet rá. Erre nincsenek szavak, hallani kell! (klisémondat megvolt… :])
Nagyon jó lemez, de a Malice a csúcs nálam is eddig. A kissé uncsi Mirrorsnál mindenesetre jobban tetszik. Amúgy már a 7 Angels 7 Plagues is király volt, ott is vóltak fincsi dallamos gitártémák.
tényleg nagyon jó, nekem a mirrors nem tetszett annyira, a dallamosság átjött, de kicsit unalmas volt. ellenben a controller nagyon rendben van, rég fogott meg ennyire “metal” album
ők egyébként beleillenek az oldal profiljába vagy csak úy írtatok róla? nekem a malice tetszett régen, a mirrors viszont nagyon nem.
Nem keresztények., de beleférnek. A 7A7P-t meg több helyen keresztény zenekarként látom viszont, nem tudom mi igaz belőle, szóval ez csak így zárójelben…
A 7A7P az valóban keresztény volt.